Bár mindenki éli a maga életét, az összezártság, a hasonló sors és az épület kiszolgálóhelyeinek közös használata – no meg persze a gyerekek – egy nagy családdá kovácsolja az ott lakókat. Az intézmény munkatársai minden tőlük telhetőt meg is tesznek azért, hogy gondozottaik ne csak egy átmeneti otthont, de esélyt is kapjanak az újrakezdéshez.
„Leginkább azt szeretem a munkámban, hogy változatos, nincs két egyforma nap, mindig újabb feladatok jönnek. Nagyon sok pozitív dolog is van ebben a munkában. Számomra nagyon fontos, hogy mint gyerekvédelmi intézmény, a nálunk lakó gyermekek érdekeit tartsuk szem előtt. Látni azt, hogy egy gyerek, aki esetleg korábban több traumát is átélt, itt megnyugszik, és azt, hogy mennyi mindent meg tud tanulni általunk, vagy épp az édesanyját sok olyan dologra meg tudjuk tanítani, amire még nem látott példát azelőtt – ez mind fontos számomra a munkámban.” – meséli Nagyné Faragó Boglárka, aki 2000 óta, a megnyitása óta dolgozik a miskolci Családok Átmeneti Otthonában, 2016-tól az intézmény vezetője.
Gyakran tartanak lakógyűlést, azért, hogy a lakók el tudják mondani kéréseiket, és fordítva: Bogi és kollégái is megoszthassák velük a problémákat, kérdéseiket. A biztonságos lakhatáson túl Bogi és kollégái többek között a gyermekeknek nyújtott fejlesztő, valamint iskolán kívüli felzárkóztató programokkal, közösségi és szabadidős tevékenységekkel segítenek.
„Minden családnak van egy családgondozója, és első lépésként a szülőkkel azt beszéljük át, hogy milyen rövidtávú és hosszútávú terveik vannak, hogy azután elindulhasson a közös munkafolyamat. A bekerülő gyerekekkel pedig rögtön elkezdjük a fejlesztést: elsőként a logopédus és a mozgásfejlesztő felméri, hogy mire van szüksége a gyerekeknek és ez alapján kezdődnek meg számukra a foglalkozások, hiszen lehet, hogy csak 3 hónapig lesznek nálunk, de fontos, hogy akkor ennyi idő alatt tudjunk valódi segítséget nyújtani nekik. Nagyon sokszor a családgondozóknak olyan feladatuk is van, hogy megtanítsák az édesanyát főzni, mert elsődleges célunk, hogy önállóságra neveljük a családokat. A szülők esetleges hiányosságaival közösen tudunk dolgozni, a családgondozói beszélgetések és csoportfoglalkozások célja, hogy megerősítsük őket szülői kompetenciáikban.” – mesél tovább munkájukról Bogi.
Ezt a célt szolgálja a szervezetszintű motiváló támogatási formánk is: a Tallér rendszer, amelynek keretében bizonyos erőfeszítést, aktivitást várunk a tallérokért cserébe. Ezekért tudunk tisztítószert, ruhát, a gyerekeknek szemüveget vagy játékot és más szükséges dolgokat biztosítani a szülőnek. Tehát például egy munkaerőpiaci tréningen való részvételért meghatározott tallérok kaphatók, amelyek beválthatók az egyén, a család szükségleteire. „Tartunk csoportfoglalkozásokat gyerekeknek és felnőtteknek is. Például egy egészségtudatos életre nevelő csoportfoglalkozáson megtanítjuk az anyukának, hogy egy csecsemőt hány hónapos kortól lehet hozzátáplálni.” – mondta az intézményvezető.
