A víz nyomában, a remény útján
A partnerség ezért olyan projektet hívott életre, amely nem csupán a túlélést, hanem az emberhez méltóbb és biztonságosabb életkörülmények megteremtését szolgálta. A program középpontjában az etiópiai mindennapokat alapvetően meghatározó két kulcsterület állt: a vízhez való hozzáférés és az élelmiszerbiztonság.
Oromia Nyugat-Guji zónájában az emberek többsége nem központi vízhálózatból jut ivóvízhez, hanem közösségi kutakból és forrásokból szerzi be azt. Ezeket gyakran emberek és állatok egyaránt használják, az esős évszakban pedig sokszor szennyeződések is bekerülnek a vízbe. A tisztítatlan, nem megfelelően kialakított víznyerőhelyek komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, különösen a gyermekek számára. Ennek enyhítésére három biztonságos víznyerőhelyet alakítottunk ki, amelyeket naponta mintegy 3000 család használ.
A városiasabb környezet más típusú kihívásokat jelent. A zóna központjában, Bule Horában 2480 család számára építettünk közösségi illemhelyet, amelynek működtetésére és karbantartására helyi bizottság alakult. Tagjaik higiéniai szemléletformáló programokon is részt vettek. Kercha város egyik iskolájában új mellékhelyiséget építettünk, növelve ezzel a lánytanulók biztonságérzetét. Ugyanitt 500 serdülő lány kapott egészségügyi betétet és menstruációs higiéniai támogatást, hogy méltósággal folytathassa tanulmányait.
Lelo 25 éves, három gyermek édesanyja. „A juhokat felhízlalom, és az árukból veszek egy tehenet” – mondja. A térségben a szarvasmarhatartás továbbra is az egyik legfontosabb megélhetési forma.
A megélhetés támogatása szintén hangsúlyos eleme volt a projektnek. Nőket és fiatalokat segítettünk abban, hogy a mindennapi túlélés helyett a jövő építésére fordíthassák energiájukat. Női önsegítő csoportokat indítottunk kisvállalkozások támogatására, valamint kecskék átadásával segítettük bevételszerző képességüket. Fiatalokat vontunk be zöldségtermesztési és öntözéses gazdálkodási képzésekbe, akik korábban nem próbálkoztak volna ilyesmivel a hagyományosan állattartásáról ismert régióban. Más családok vetőmagokat és facsemetéket kaptak, erősítve ezzel saját élelmiszerbiztonságukat.
Guayijo közgazdaságtant tanul Etiópia egyik egyetemén, de nehezen talál munkát. Szülőfalujába visszatérve piaci lehetőséget látott a zöldségtermesztésben, amelyhez a Segélyszervezet nyújt támogatást. „Igyekszem példát mutatni a többieknek is, mert ebből meg lehet élni.”