Az ellátórendszer felállásával a szükségletek megváltoztak, és a Segélyszervezet az emberhez méltó élethez elengedhetetlen szükségletek kielégítését célozta meg. A lakóhelyüket vesztett, zsúfolt sátor- és konténertáborokban élő emberek számára a legégetőbb szükségletnek a felmérések nyomán az egészség és a higiénia megőrzése bizonyult: válaszul az epicentrumhoz közeli Iskenderun városának két táborában 9 szaniterkonténert is felállított a Segélyszervezet, közel 5000 ember mindennapi életét megkönnyítve ezzel. A tisztálkodási lehetőségek kiépítésével az otthontalanná vált emberek morálja is javult, hiszen a személyes higiénia nélkül képtelenség megtenni a normalitás felé vezető út első lépéseit.
A városok és falvak helyreállítása már zajlik, azonban a mentális gyógyulásig még rengeteget kell dolgozni: egy évvel a katasztrófa után a közhangulat negatívabb, mint közvetlenül a földrengés után. A zsúfolt szükséglakások a magánszférát teljesen ellehetetlenítik, sokan pedig még mindig nem dolgozták fel a földrengés okozta traumát. A Segélyszervezet itt is igyekszik segíteni: programján keresztül több mentálhigiénés szakember vezet pszichoszociális foglalkozásokat Kırıkhan egyik sátortáborában felnőtteknek és gyerekeknek. Utóbbiak közül sokaknak hirtelen kenyérkeresőkké kellett előlépniük gondozóik elvesztése miatt.
Az Iskanderunban élő Yusuf is pszichoszociális támogatásra szorul. A földrengés idején húga mellett öt órát feküdt a romok alatt, mire kiszabadították. Testvére nem élte túl a katasztrófát. Yusuf a mai napig képtelen mosolyogni, memóriazavarokkal küzd és még nem dolgozik. A földrengés előtt vezetésoktató volt. Részt vett több csoportfoglalkozáson is, amik saját bevallása szerint sokat segítettek neki abban, hogy legalább már tud beszélni az őt ért csapásról. Reméli, hogy ha feldolgozza a megrázkódtatást, emlékezetkiesései is elmúlnak. Igazából professzionális támogatásra, pszichiáterre lenne szüksége, de nem tudja finanszírozni a kezelést.
Az ellátórendszer felállása után a Segélyszervezet az emberhez méltó élethez elengedhetetlen fejlesztéseket célozta meg. A lakóhelyüket vesztett, zsúfolt sátor- és konténertáborokban élő emberek számára a legégetőbbnek az egészség és a higiénia megőrzése bizonyult, így az epicentrumhoz közeli Iskenderun városának két táborában kilenc szaniterkonténert állítottunk fel, közel 5000 ember mindennapi életét megkönnyítve ezzel. A tisztálkodási lehetőségek kiépítésével az otthontalanná vált emberek morálja is javult.
A városok és falvak helyreállítása már zajlik, azonban a mentális gyógyulásig még rengeteget kell dolgozni: egy évvel a katasztrófa után a közhangulat negatívabb, mint közvetlenül a földrengés után. Magánszféra nincs, sokan pedig még mindig nem dolgozták fel a földrengés okozta traumát. A Segélyszervezet itt is igyekszik segíteni: több mentálhigiénés szakember vezet pszichoszociális foglalkozásokat Kırıkhan egyik sátortáborában felnőtteknek és gyerekeknek. Utóbbiak közül sokaknak hirtelen kenyérkeresőkké kellett előlépniük gondozóik elvesztése miatt.
Télen a sátortáborokban élők különösen ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, Törökország déli részén a magasabban fekvő területeken a fagypont körüli hőmérsékletek sem ritkák. A nehézségek leküzdésének érdekében a Segélyszervezet munkatársai két iskenderuni táborban napelemes melegvizes rendszereket telepítettek, téli segélycsomagokat osztottak, a kırıkhaniban pedig ruhaszárítókonténert installált, valamint csecsemő-, gyermek, és felnőtt téliruházatot adott át a rászorulók számára.
A jelenlétre továbbra is óriási szükség van, hiszen egy évvel a katasztrófa után igen súlyos a helyzet. Közel másfél millió ember él különböző átmeneti lakóhelyen, mindennaposak az életkörülményekből és a népsűrűségből fakadó összetűzések, tűz- és káresetek. A gazdaság továbbra sem állt helyre, nagy a munkanélküliség is. A felmérések alapján a Segélyszervezet azt tervezi, hogy a jövőben megélhetésteremtő programokkal is segíti majd a talpra állásban azokat, akik életüket leszámítva szinte mindent elvesztettek.
