Kétségbeesésből létbiztonságba – Menekültek lakhatását is támogatjuk

„Kétségbe voltam esve, amikor megérkeztem és csak csendben figyeltem, olyan voltam, mint egy bútor a sarokban”- vallja meg a kezdeti nehézségeit Irina. A barátnője által megismert ukrán közösségben ezért arra bíztatták, jelentkezzen az egyik segélyszervezetnél. „Az Ökumenikus Segélyszervezettel is felvettem a kapcsolatot, és az általuk biztosított szálláson egy évig ingyen lakhattunk Misa fiammal” – mondja a menekült anya. Bár a menekültszálló átmeneti megoldást nyújtott, nem maradhattak ott hosszú távon.

A Belügyminisztérium és az Európai Unió által finanszírozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (MMIA) projektje lehetővé tette Irina számára, hogy új életet kezdjen: elköltözhetett a menekültszállóból egy saját bérleménybe, és munkaerőpiaci tréningen is részt vehetett.

„A támogatásnak köszönhetően 5 hónapig nem kellett fizessek lakbért, ezt a Segélyszervezet állta. Ez idő alatt sikerült munkát találni és felhalmozni annyi tartalékot, hogy most már én magam tudom fizetni az albérletet hónapról hónapra.”

Irina jelenleg takarítónőként dolgozik fia iskolájában, amit egyértelműen sikerként könyvel el. Megtalálni a megfelelő lakást nem volt egyszerű, de ebben is segítséget kapott.

„Nagyon drága a lakhatás, főleg a takarítónői fizetésemhez képest. Nem csak a lakbérek magasak, előfordul, hogy bár elsőre alacsony áron hirdetik a lakást, az végül nagyon sok plusz költséggel – rezsi vagy közös költség – jár. Gyermekkel pedig eleve hátrányból indulsz sok bérbeadónál. Sokszor az is gondot okozott, hogy Ukrajnából jöttem, de az Ökumenikusok nagyon sokat segítettek mindent lebeszélni a hirdetőkkel. A lakhatási támogatás pedig óriási segítség volt abban, hogy el tudjam kezdeni felépíteni az életemet itt, Magyarországon.”

Az integrációért ő és gyermeke is sokat tesz, bár kettejük közül a fiának kétségkívül jobban megy a magyar nyelv. „Amikor idejöttünk, egyikünk sem beszélt magyarul – én bár tanulom a nyelvet, de elég nehéz. A fiamat direkt magyar óvodába írattam, ahol sokat segítettek neki. Most jól érzi magát az iskolában, főleg magyar gyerekekkel játszik, és már folyékonyan beszél – sőt, sokszor ő az, aki segít nekem megértetni magamat!”