„Most már mindenünk megvan az iskolakezdéshez.”

Dzsesszika lelkesen bontja ki újonnan kapott zöld tornazsákját, amelyben egy csinos fehér póló és egy tornacipő vár arra, hogy idén az órákon végre a lány is rendes tornafelszerelésben jelenhessen meg.

„Nagyon szépek az ajándékok! A lejobban a táska tetszik”

– állapítja meg, és abból is sorra előkerülnek a színes ceruzák, tolltartó, festék, ecsetek; vagyis csupa olyan eszköz, amire az iskolában szüksége lesz. Idén kezdi meg ugyanis a második osztályt.

Segítség az ügyintézéstől a lelki támogatásig

A lány két testvérével és édesanyjukkal él a Segélyszervezet miskolci Családok Átmeneti Otthonában. Sok nehézségen mentek keresztül, amíg oda jutottak, hogy az átmeneti otthon közösségének tagjai legyenek és szerényen berendezett, ám annál nagyobb stabilitást nyújtó lakrészükben éljenek. A nevének elhallgatását kérő édesanya visszaemlékezése szerint először a kapcsolati erőszak miatt lakhatásukat vesztett családoknak fenntartott krízisközpontba érkeztek, nyolc hónappal ezelőtt.

„Tökéletes nekünk itt. Egyszerűen minden jó. Mindenben segítenek; például a papírmunkában is, amihez nem értek. A közelben dolgozom egy pékségben, a gyerekek pedig ide járnak a szomszéd iskolába, illetve a közeli óvodába”

– meséli az édesanya, aki csupa jó tapasztalatra tett szert mind az otthon közösségét, mind az iskola tanári közösségét illetően.

„A legnagyobb segítség mégis a lelki támogatás, amit itt kapunk. Ez jelenti a legtöbbet nekünk.”

– mondja, miközben Dzsesszika és bátyja, Dani új tanszercsomagjaira pillant, amiket az imént kaptak a Segélyszervezet Iskolakezdés együtt! adománygyűjtésének eredményeként.

„Most már mindenünk megvan az iskolakezdéshez. Több dolog is hiányzott, de szóltunk az intézményvezetőnek, és így pont ezeket kaptuk ajándékba.”

Ismerik a családokat

A személyre szóló figyelem nagyon fontos a Segélyszervezet munkájában, és ezt Nagyné Faragó Boglárka, a miskolci intézmény vezetője is megerősíti azzal, hogy kiemeli:

„ismerjük az itt élő családokat, ezért tudjuk, hogy mire van szükségük.”

Az intézmény munkatársai napi szinten, folyamatos kapcsolatban vannak az otthon lakóival. A hosszú távú együttműködés mellett, ha szükséges, a napi főzési rutin elsajátításában, valamilyen ügyintézésben vagy egy hiányzó babakocsi pótlásában egyaránt segítenek nekik.

Így juthatott Dani hátára is egy szép, fekete iskolatáska, benne a színes és hasznos tanszerek mellett egy diáknaptárral, aminek Dani kifejezetten örül. Emellett ő is kapott egy tépőzáras, fehér tornacipőt, amit pillanatok alatt a lábára próbált.

„Ez pont jó lesz”

– állapítja meg, és már sorolja is, hogy a tesióra mellett mennyire élvezi a mozgással teli programokat, mint a focizást vagy a fogócskázást. Most már neki is lesz mit viselnie ezek közben.

Fontos a hosszútávú segítség

Azonban a támogatás itt nem ér véget. A családok átmeneti otthona ugyanis nem csupán egy biztonságos fedél az ide érkezőknek: a munkatársak a kölcsönösség jegyében önálló életvitelre igyekeznek ösztönözni a családokat. A személyes és a csoportos beszélgetések mellett rendszeresek azok a programok, amelyeken keresztül a szülők és a gyerekek elakadásaira, nehézségeire közösen keresik a megoldást.

Dzsesszika és Dani ennek megfelelően kétheti rendszerességgel az intézmény által megbízott logopédus foglalkozásain vesznek részt. A szakember nemcsak a beszédfejlesztésben segíti őket, hanem az átfogó fejlesztés érdekében az olvasásban és különböző feladatok megoldásában is. Emellett a testvérek jelen vannak az intézmény által szervezett közösségi programokon, így többek között kézműveskedésben és digitális oktatásban is részesülnek az itt töltött idejük alatt.