“Nekünk minden nap egy siker”

Trambulin, csocsó, hulahopp karikák és szép, zöld udvar. Ezek tárulnak a látogató szeme elé, amikor az olaszliszkai Fejlesztőház kapuján belép. A házban színes gyerekrajzok teszik élővé a teret, de mindent felülmúl a hátsó szoba egyik teljes falát beborító társasjátékok halmaza. A közel 60 hátrányos helyzetű gyereket foglalkoztató intézmény minden iskolai napon és még az iskolai szünetek idején is várja diákjait, hogy élményteli tanulással, nevetéssel és felhőtlen játékkal töltsék meg a helyet.

„Olaszliszkáról és Vámosújfaluból érkeznek hozzánk az 1-12. osztályos diákok, miután vége a tanításnak. Délután egytől este hatig foglalkozunk velük, fejlesztés, korrepetálás és felzárkóztatás keretében, hiszen a szüleik jellemzően nem tudnának különórákat finanszírozni a gyerekeiknek”

– meséli Szalánczi Lászlóné Enikő, a Fejlesztőház (a helyieknek: Tanoda) intézményvezetője, s közben hozzáteszi, hogy sok esetben tehetséggondozásra is szükség van. Olyan sikertörténetek is gazdagítják a Tanoda életét, minthogy idén két érettségiző diáknak szurkolt az egész közösség, vagy tavaly az egyik diákjuk felvételt nyert a Sárospataki Comenius Főiskolára.

A Fejlesztőház története a 2000-es bodrogi árvíz idejére nyúlik vissza, amikor az olaszliszkai utcákat elárasztotta a víz, és az Ökumenikus Segélyszervezet megkezdte helyreállító és segítő munkáját a településen. Egy évvel később nyitotta meg kapuit a Fejlesztőház, amely azóta 2 fő munkatárssal és 16 óraadó pedagógussal, továbbá pszichológus és fejlesztő-pedagógus szakemberekkel működik. A gyerekek fejlesztése pedig időközben kibővült, és két tevékenységre összpontosul. A Tanoda mellett – néhány utcával arrébb – áll a Biztos Kezdet Gyerekház épülete, amely a 0 és 3 éves kor közötti gyermekeket és édesanyjukat támogatja foglalkozásaival.

„Elsősorban azokat a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket karoljuk fel, akik még nincsenek intézményköteles korban. Az a célunk, hogy egyfelől a gyerekeknek a képességeiket kibontakoztató foglakozásokat nyújtsunk, valamint biztosítsuk számukra a szabad, felhőtlen játék lehetőségét. Másfelől az anyukáknak prevenciós célokat szolgáló foglalkozásokat szervezünk, továbbá segítünk nekik felkészülni a csecsemő fogadására, a gyermekgondozásra vagy épp a munkaerőpiacra való visszatérésre”

– fejti ki Csomós Anita, a Gyerekház intézményvezetője, majd elmeséli, hogy a közös lángos- vagy mézeskalácssütés élményén túl a háztartásvezetésben, a mosásban is alapvető segítséget nyújtanak az anyáknak.

Jelenleg 25 gyermek van a látókörükben, akikkel újszülött koruktól kezdve szükség szerint gyógytornász foglalkozik, és szoros együttműködésben vannak a helyi védőnői szolgálattal is.

„Nekünk minden nap egy siker”

– mondja Anita, és már sorolja is, hogy mennyi személyes mérföldkő szemtanúi lehetnek nap-mint-nap. Ezek a gyerekek ugyanis sokszor itt mondják ki először, hogy „anya”, vagy integetnek, hogy „pápá”.

„Ettől gyönyörű ez a hivatás”

– teszi hozzá.

A Gyerekház sikertörténetei között tartják számon többek között azokat a gyerekeket, akiknek – legyen szó születéskori kulcscsonttörésről vagy komoly kötőszöveti letapadásokról – a gyógytornász segítségével egészséges lett a mozgása, de azok is örömteli eredmények, amikor a gyerekek úgy mennek tovább bölcsödébe vagy óvodába, hogy rendelkeznek a részvételhez szükséges képességekkel és készségekkel, mozgás, értelem, érzelem, problémamegoldás, kommunikáció, személyes és társas viselkedés területén egyaránt.

Mindkét intézmény meghatározó szellemiségét adja a családias légkör és a bizalom. Akár az iskolán keresztül, akár a szülő saját kezdeményezésére, vagy a Kapaszkodó Program keretében kerül egy gyermek, illetve az anyukája a Fejlesztőház vagy a Gyerekház látókörébe, itt jól hasznosítható tudást, életvezetési tapasztalatokat és egy megtartó közösséget fog kapni.

„Azt tanítjuk itt a gyerekeknek, hogy mindegy, honnan jöttél, roma vagy nem roma származású vagy; mindenkinek van jó és rossz oldala; de mindannyian egyenlőek és egyformán elfogadhatók vagyunk”

– hangsúlyozza Enikő, büszkén hozzátéve, hogy a gyerekek közötti komoly iskolai ellentéteknek ebben a térben már szinte nyomuk sincs.