Napjainkban a híradások csak ritkán számolnak be a korábban harcok sújtotta Irakról, pedig az Iszlám Állam pusztítását a mai napig magán viseli az ország. Az otthonukból elűzött családok hosszú évekkel később is belsőmenekült-táborokban élnek, mert egykori otthonuk még mindig romokban áll. Számukra a tiszta vízhez való hozzáférés, az orvosi ellátás vagy az oktatás elérése még mindig erősen korlátozott.
Adománygyűjtést indítunk, hogy hosszú távú humanitárius és fejlesztési programjainkat folytatni tudjuk, s hogy a világjárvány idején is minél több nélkülöző és bajba jutott családot tudjunk támogatni Irakban.
A helyszínen dolgozó munkatársaink naponta találkoznak gyerekekkel, akik menekülttáborokban kénytelenek felnőni, pedig legnagyobb vágyuk, hogy a sok tragédia után ismét igazi gyermekkoruk lehessen, hogy iskolába járva tanulhassanak. Beszélgetnek szülőkkel, akik szeretnék tudni, hogy ha beteg a gyermekük, hova vihetik orvosi ellátásért és családokkal, akik számára mindennapos küzdelem, hogy tiszta ivóvízhez jussanak.
40 éves családanya, aki férjével és négy gyermekével 2014 óta él belsőmenekült-táborban. Az Iszlám Állam pusztítása előtt földművelésből éltek, de amikor menekülni kényszerültek, mindenüket elvesztették. Számukra a legnagyobb nehézség, hogy mindössze 2-3 naponta jutnak tiszta vízhez ez pedig nem fedezi egy ekkora család igényeit. Két másik családdal összefogva tudtak csak szűrőkészüléket vásárolni, amivel a gyűjtőtartályban lévő vizet tisztítják. Ferdaws családja csak egy a rengeteg közül, akik számára az olyan alapvető ellátáshoz való hozzáférés, mint a tiszta víz, mindennapos kihívásnak számít.
13 éves, hatodik osztályos kisfiú, aki családjával együtt elhagyni kényszerült az otthonát és el kellett menekülnie az Iszlám Állam elől. Amikor visszatértek Karamleshbe, az iskolája romokban állt, és a gyerekek csak életveszélyes körülmények között tudtak tanulni. A Segélyszervezetnek köszönhetően az épület felújításon esett át, így Louis ma már egy biztonságos helyen tanulhat. Azonban rengeteg Louis korabeli gyermek számára elképzelhetetlen, hogy iskolába járjon és társaival együtt fejlődjön, hiszen a menekülttáborokban és a lerombolt településeken erre kevés lehetőség van.
23 éves lány, aki Szindzsárból menekült el a háború elől. Héttagú családjával hat éve él belsőmenekült táborban, ahol az életkörülmények nagyon nehezek, többek között az egészségügyi ellátás is korlátozott. Shaemaa célja, hogy egy napon visszatérhessen az otthonába. Ezért is jelentkezett Segélyszervezetünk egyik képzésére, hogy a megszerzett szaktudással a visszatelepülést követően munkát vállalhasson, és gondoskodhasson a családjáról. Szindzsárban azonban jelenleg az alapvető szolgáltatások is hiányoznak, nincs tiszta víz, se elektromosság, és ami a koronavírus helyzetben a legfontosabb lenne: orvosi ellátás sem üzemel. Így a Shaemaaéhoz hasonló, visszatelepülni vágyó családoknak egyelőre a teljes bizonytalansággal kell szembenézniük.
Az Ökumenikus Segélyszervezet 2016 óta segíti az észak-iraki térségbe visszatérő családokat, különös hangsúlyt fektetve az üldözött keresztények és más kisebbségek támogatására. Egyaránt részt veszünk az újjáépítésben és az élet újraindításában. Az elmúlt években lakóépületeket és iskolákat újítottunk fel, víztartályokat állítottunk fel és képzéseket indítottunk belsőmenekültek számára, ezzel is támogatva a visszatelepülésüket.
További információ munkánkról
