Az volt a koncepció, hogy a digitalizáció világa rengeteg kihívást állít a pedagógusok és a diákok elé, s ezzel fontos lenne megküzdeni, a tanulók digitális írástudását fejleszteni, a digitális eszközöket megjelentetni az oktatásban annak érdekében, hogy hatékonyabb legyen a tanítás, a tanulás, és hogy olyan készségeket is fejlesszünk, amelyek korábban nem álltak annyira az oktatás fókuszában, miközben a munkaerőpiacon nagyon fontosak. Ide tartozik a digitális kompetencia számos eleme, a kommunikáció, az együttműködés, a kritikai gondolkodás, a problémamegoldás, és az is, hogy felismerjük, milyen kockázatok, lehetőségek vannak a digitális eszközök használatában.
Ehhez a program indulásakor kidolgozott módszer az volt, hogy az iskolák digitális eszközökkel, számítógépekkel, mobilokkal támogatott pedagógiai projekteket bonyolítanak le. Ez azt jelenti, hogy legalább 5 tanórán keresztül egy témával foglalkoznak, közösen alkotnak, elemeznek, kutatnak a tanulók a pedagógusok irányításával. Ez a program tehát nem tanárcentrikus, nem a frontális oktatást helyezi előtérbe, hanem egy – akár a munka világában is sok helyen tapasztalható – együttműködésre, a közös munkára épülő projektmódszer alkalmazását ösztönzi. A projektmódszer egyébként nem új, több mint 100 éves, a digitális eszközök azonban értelemszerűen csak nemrég óta szerves részei a mindennapjainknak, de csak 30 éve vannak jelen komolyabban az iskolában.