Az oroszok már a háború legelején megszállták a falut, őket pedig a Nina feje felett repkedő számtalan tüzérségi lövedék, rakéta és harci repülőgép kísérte. Egy közeli becsapódás következtében az idős nő háza is jelentős károkat szenvedett. Tesz egy kört a ház körül, hogy megmutassa a kár valódi mértékét. “Az összes ablak kirepült, megsérült a tető is, aminek következtében az egész ház károsult, hiszen a ház védtelen maradt az időjárástól”. Átmenetileg egy üresen álló házba kellett költöznie Blahodatnéban, hogy biztonságban és melegen maradjon.
A harci cselekmények, bombázások nagyon megviselték Ninát. “Sokkolt! Az első találat alkalmával csodával határos módon úgy menekültem meg, hogy a tornác sarkába bújtam. Össze voltam zavarodva, ez érzelmi sokk volt, mert nem tudtam, hová menjek, mit tegyek és hogyan éljek tovább”. A később érkező katonák meglepődtek, hogy találtak egyáltalán valakit a megrongálódott épületben, amelyet Nina otthonának nevezett. “Azt mondtam nekik, hogy amíg ők nem jöttek, tökéletesen éltem – amióta itt vannak kezdtem csak úgy élni, mint egy hajléktalan. [Addig nem] gondolkodtam azon, hogy hol találok olyan helyet, ahol biztonságban tölthetném az éjszakát”.
A megszálló erők visszavonulása után az Ökumenikus Segélyszervezet mérnökökből és humanitárius szakemberekből álló csapatot küldött, hogy felmérje a falu épületeinek állapotát. Nem minden házat lehetett megmenteni, de Nináét igen, így került a programba. Az idő azonban sürgetett, hiszen a közelgő tél ablakok nélküli, beázó tetővel komoly veszélyt jelent egy idős asszony egészségére. A Segélyszervezet szakembereinek és Nina szomszédainak segítségével szerencsére még időben, a tél beállta előtt kicserélték az ablakokat és kijavították a becsapódások okozta károkat