Az ehhez hasonló beavatkozások fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen az érintett települések és lakosaik egészségének, táplálkozásának és megélhetésének alapját képezik. A Nyugat-Gudzsi zóna állattenyésztő közösségei számára különösen fontosak. A hosszan tartó aszályok és a kiszámíthatatlan vízellátás miatt az elmúlt öt évben el kellett adniuk szarvasmarháik jelentős részét a túlélés érdekében, annak ellenére, hogy azok hagyományosan megélhetésüket biztosítják, és általában a háztartásuk legértékesebb vagyontárgyai.
A kútépítés során a Segélyszervezet munkatársainak érkeztére sokan odasereglettek a faluból, hiszen a lakosok nagy reményeket és elvárásokat fűznek a fejlesztéshez. “A Segélyszervezet által küldött mérnökökkel és szakemberekkel folytatott megbeszélések nyomán értettük meg a forrás kialakításának különlegességét. Büszkék és nagyon hálásak vagyunk, hiszen a szomszédos falvaknak egyelőre nincs ilyen víznyerőhelyük – állítja Bule Ano elöljárója, Shukata Adulla.