Lévai Anikó
elmondta: jószolgálati nagykövetként 1997 óta számos rendkívüli helyzetben kapcsolódott be a Segélyszervezet munkájába. Álltak földrengés rombolta városokban romok között, álltak „kötésig” árvízben, vörösiszapban… Miközben a Segélyszervezet meghatározó hazai és nemzetközi színtéren is elismert, jelentős szervezetté vált, sokszor érezték úgy, hogy a segítségre, a szolidáris, kinyújtott kézre nagyobb szükség van, mint valaha. 2022 viszont olyan tragédiát hozott, ami ebben a negyed évszázadban is egyedülálló. Háború van a szomszédunkban és a Segélyszervezetnek egyszerre kell helytállnia a határ mindkét oldalán. Február 24-e óta is számtalanszor érezték, hogy rendkívül nagy szükség van segítségükre, a szolidaritásra: a határnál, a kárpátaljai menekültszállókon, vagy akár a Baross utcai Ukrajnai Menekülteket Támogató Központjukban.
Miközben a háború tovább pusztít, és jelen vannak Kárpátalján, Kijevben és a frontvonal közelében, az Ökumenikus Segélyszervezet intézményei itthon is nélkülöző és krízishelyzetbe került családok ezreit segítik az év 365 napján – ételt, otthont, esélyt adva a rászorulóknak. A többszörösére megnövekedett energiaárak, az égbe szökő élelmiszerárak most ennek a munkának a folytatását is veszélyeztetik, éppen akkor, mikor nagyobb szükség van rá, mint valaha. Szükség van a kinyújtott kézre azok felé, akiket a gazdasági nehézségek a legnehezebb helyzetbe sodornak. Az elmúlt években, lehetőségeikhez mérten, mindent megtettek intézményeik fenntarthatóságáért. Minden beruházás, illetve új fejlesztés során kiemelt szempont volt az energiahatékonyság, októbertől minden intézményükben rendkívüli takarékossági intézkedéseket vezettek be.